Ezt a bejegyzést már Nepálból, Lumbiniből írom. Bocsi, kicsit megkéstem vele, de először még gondoltam, hogy talán jobb, ha az összefüggő, egy hely körüli dolgokról egyben írok… Perpillanat megint kiment az áram, tehát sötétben és rohadt melegben ülök. Az előbb fürödtem, de megint folyik…

Négy nap után ismét jelentkezem. Gondoltam ésszerűbb egyben leírni mi történt velünk, miket csináltunk Khajurahoban. Utunkon eddig itt töltöttük a legtöbb időt, hiszen a delhii átverősök ide adtak nekünk négy napot, míg folytatjuk utunk Varanasiba, India spirituális központjába. Nem is baj, volt…

Újra itt az éterben, kívülről szól a kedvenc Om mani padme hum mantrás zeném, s nyugiban üldögélünk hostel szobánk ventilátora alatt. Épp nem működik az internet, de úgyis késésben írom ezeket a blogokat, tehát várhatóan ez is késik. :) Most értünk vissza egy kis esti sétáról, vettünk pár fincsi…

Hol is tartottam? Na ugye? Még mindig ülünk a vonaton, amikor elkezdem ezt írni, oké Kristyna az alszik, meg az emberek nagy része is. Kb negyed óránként egy ürge végigmegy a vagonon/vagonokon „chai” (tea) felkiáltásokkal, s egyik kezében lóg egy nagy termosz, másikban poharak. Még nem vettem, de…

  Meleg van (már reggel is, este is, a szobában is, a buszon is, mindenhol! Konstans 30 fokok… Oké, olyan országban töltöttük az utóbbi évet, ahol nem nagyon ment a hőmérséklet 20 fok fölé… szal itt a hajnali 27 fok azért eléggé ütős!), mindenki mozgó pénzes ládának néz (oké, Malawiban már…