• Meleg van (már reggel is, este is, a szobában is, a buszon is, mindenhol! Konstans 30 fokok… Oké, olyan országban töltöttük az utóbbi évet, ahol nem nagyon ment a hőmérséklet 20 fok fölé… szal itt a hajnali 27 fok azért eléggé ütős!),
• mindenki mozgó pénzes ládának néz (oké, Malawiban már megszoktuk, de azóta eltelt 3 év! No meg itt azért már fejlődő ország, nem olyan szegény… még ha folyamatosan is szegénységet látunk körülöttünk),
• szemét és szegénység mindenhol (lásd előbbi), de azért folyamatosan látni iPhonokkal, új autókkal rohangáló embereket is. Szóval eléggé látványos a különbség.
• No meg: „Tuk-tuk?”
• Egyébként mondtam már, hogy meleg van?

Amikor elkezdtem ezt írni, jaipuri hotelünk tetőteraszán ültünk, mögöttem ékes papagáj ricsajjal (ott volt egy nagy ketrec tele kis színes hullámos papagájokkal), és valamelyik mecsetben meg ment az esti imára hívó ének. Most meg a Jaipur-Agra vonalon döcögünk lassan vonatunkon. Van még 4 órám megírni ezt a bejegyzést. Mármint, ha tudom a folyamatos rázkódás mellett...

Akkor kezdjük az elején:

Apa kitett minket Ferihegyen (tudom, hogy más a neve, de mivel már 30 évesként sokan öregnek mondanak, így ragaszkodhatom a régi nevekhez, amikkel felnőttem!), hiába is a 2a terminálról ment a gép, 2b-re kellett menni beadni csomagot. Nem volt nagy ügy. AeroFlot-tal repültünk, orosz cég, még sosem használtuk. (Malawiba EtiopianAirlines-szal mentünk, szóval ahhoz tudok viszonyítani, meg európai fapadosokhoz: WizzAir, Jet2, EasyJet)

Nem volt olyan rossz… csak jó sem. Annyi, hogy olcsó, azt kapod, amit fizetsz. Oké volt fedélzeti kaja, meg egy feladott táska benne volt az árban.

Délután 1-kor indultunk, s pici két és fél óra múlva már Moszkva melletti Sheremetyevó repülőtéren is voltunk. (Ami helyi idő szerint 16:30 volt, szal 1 órával elcsúszva magyartól.) Erre a helyre már Badárék könyve óta nagyon kíváncsi voltam! (Lehet itt most kis reklám jön, de aki olvasta a Jappán című könyvüket, érteni fogja.) ;)

Annyi, hogy nekünk nem volt kalasnyikov a pocinkra fogva, de hát nem is kellett átmennünk a VÁM-on. No meg nem is a 80-as éveket éljük már. Rengeteg keleti (kelet-ázsiaiak, kaftános, kipás emberek, indiaiak) volt ott. 3 óra után mentünk is beszállni újabb gépünkhöz. Minden rendben, busszal ki a repcsihez, aztán fél óra üldögélés után mondják oroszul, majd angolul is (amit alig lehet érteni) a tutit. Nem is tudtuk mi van, míg el nem kezdett a többség felállni és kipakolni. Szóval gépet kell váltanunk, mert valami van ezzel. Vissza reptérre. Látjuk ott mindenki ott áll a Transit Office-nál sorban, majd valami jeggyel távoznak. Szal beálltunk mi is, kaptunk egy ital jegyet, amiért egy piát lehetett kérni boltból ingyen. Ezzel kompenzáltak. Pár ember morgolódott, mert mi van ha lekési következő repülőt Delhiben. Mert azt sem tudtuk mikor folytatjuk utunk, csak annyi volt kint, hogy 9-kor kiírják mi lesz a sorsa. Végülis körbe jött egy indiai ürge és mondogatta, hogy lehet menni, (egyik ember repcsiről), lejutottunk lassan, ki a géphez, majd este 10-kor végre fel is szálltunk, hogy megkezdjük utunk Indiába.

Itt már volt jobb kaja, igaz nem olyan jó, mint amilyen EtiopianAir-en! Első repcsin csak egy szendvics volt, egy pohár üdcsivel. Itt kétszer is itattak! :) Mindkét gépünk AeroFlot volt.

Orosz idő szerinti 3:30-kor landoltunk (azt hittem levisszük a házakat reptér mellett, olyan alacsonyan szálltunk fölöttük), ami helyi idő szerint reggel 6 volt.

Kibattyogtunk, hamar megvala ujjlenyomat, szép profil fotó, majd stampedli, és mehetünk.

Olyan okosnak gondoltuk magunkat. Pedig jól beszoptuk. Vagy tanulópénznek is vehetjük… majd a jövő eldönti. ;)

Kiszámoltuk, hogy kb 2000 rúpiánk van napi keretnek. (az úgy 30 dollár közösben)

Kivettünk 10k-t, hogy legyen nálunk 5 napra.

Elmentünk metróval fejenkénti 60-ért Delhi állomásra, s onnan gondoltuk begyalunk Main Bazaar-hoz, ahol hostelt foglaltunk. Tök jópofa a metró jegyautomata, egy ürge kedvesen segített nekünk vele. Igazából hasonló a párizsihoz, csak nincs az a forgó henger, hanem csak gombok, ja és csak apróbb pénzt fogad el, hiába is van rá kiírva, hogy jó neki a nagyobb is! (csak hátha más is tervez vele menni) Amúgy furi, hogy nem jegyet ad ki, hanem tokent, ami egy kis műanyag pénzdarabra hasonlító cucc, mint valami játékpénz, azt kell bedobni kapun, hogy kinyíljon. Aztán vissza is kapod, csak kijáratnál raktározódik el. Mivel emberünk segítőkészen nyomkodott csak, így az én tokenem nem volt jó, így 30 rúpiát még rá kellett fizetnem kijáratnál, hogy kimehessek...

Metró szép, légkondis járgány, nagyon kevés ember használja, szóval aránylag tiszta is.

Kijutottunk vasútállomáshoz, ahol le volt zárva a felüljárónak a vasútállomás fölött átvezető lépcsősora, lefelé lehetett jönni, csak felfelé nem. Egy ürge kedvesen segített nekünk, hogy menjünk keresztül, majd vasúti alkalmazottak segítenek tovább. Szóval bementünk, fémdetektornál posztoló munkás jött is segíteni, szerinte tüntetések vannak másik oldalon, a Main Bazaar városrészben. Muszlimok valami ellen. Szóval speciális bejuttató kártya kell, hogy odajussunk, amit csak DTTDS office-ban kaphatunk, ahova tuk-tukkal juthatunk csak el, mert messze van. Kivitt minket, megkérdezte egyik sofőrt mennyi, az 60-at mondott először, erre emberünk előkapta laminált kis vasúti alkalmazotti kártyáját, s hapsi annyira berezelt, hogy egyből levitte az árat 40-re sűrű elnézéseket kérve. El is vitt minket a helyre, tényleg messze volt.

Ott mint kiderült ez valami állami utazási iroda volt, vagy mi.
Utólag könnyebb átlátni, hogy és mint történtek a dolgok velünk, igaz még normális netünk sincs szóval nem tudtuk lecsekkolni mizu, csak egyik ismerős szerint nem volt semmi Delhiben akkor…

Megmondták nekünk kerek perec semmilyen külföldit nem engednek be oda most, mert durván tüntetnek ott a muszlimok, valami muszlim ok miatt, amiért tüntetni szokás… Harcok is vannak, meg miegymás, meg ugyebár dengú is van ott… hogy nem láttunk át rajta! Most komolyan már csak zikát kellett volna mondania, aztán legtöbb fehér üvöltve menekül…

Végül feladtuk a harcot Delhiért, és beleegyeztünk, hogy foglaljanak nekünk vonatjegyeket egész utunkra, de következő úti célunkhoz. Jaipurba semmi nem megy most, tehát kocsival kell menni, az volt egy nagy érvágás! 38750 rúpiáért eladtuk magunkat… Annak egy részét 200 dolcsiból fizettük (65 rupiáért váltották a dollárt, előzőleg neten 66-ért láttam, szóval nem rossz arány. Még az indiai rúpia is többet ér a Forintnál… oké, mi nem?), mert nem tudtunk kivenni több pénzt bankból, hiába is próbáltuk Kristyna kártyáját is.

Szóval csak pár óra várakozás után végül megvoltak vonatjegyek és a következő 12 nap programja is.

Aznap Delhiből Jaipurba kocsival.

29.-én reggel Jaipurból Agraba vonattal. Egy éjszaka ott.

Majd 30.-án este Agrából éjszakai vonattal Khajurahoba.

Október 1-4-ig Khajuraho.

4.-e éjszakai vonattal Varanasiba. KB 11 óra utazás, kemény lesz!

6.-án Bodh Gaya, valahogy, arra még nincs jegy, elvileg emailben kapjuk meg.

8.-án délutáni vonattal Mughal Sarai csatlakozásig van jegyünk, aztán vagy valahogy eljutunk Ghorakhpurba (vonat), s folytatjuk busszal onnan, vagy már eleve Mughal Saraitól megyünk busszal.

S úgy Sunaulihoz, határátkelőhelyhez, ahonnan majd Nepálban már Lumbininek fordulunk.

Aztán sofőr is megjött és elindultunk, őrült utazásunkon délnek, Jaipur irányába.

Amit az indiai közlekedésről tudni kell:

Ott vannak elvileg a kresz szabályok, mint másik országokban. Talán itt is, de hogy mennyire tartják azt be… az már más tészta.

Fel vannak festve két sáv az útra, de három kocsi simán elfér ott, nemde bár?

Az index lámpa kb. csak mutatónak van, kézzel-lábbal, de leginkább dudálással jelzik, ha előzni akarnak, vagy fordulni. Igazából szerintem mindent dudával jeleznek (vigyázz! Előzök. Húzz az útról! Mikor mész már le onnan? Meg ilyenek…)

Végülis 3 szóval le lehet írni milyen az indiai közlekedés egy gyors sofőrrel: „Meg fogunk halni!!!!!”

Az is érdekes dolog, hogy nem csak Delhiben, hanem most Jaipurban is láttuk, hogy nagyon szeretnek amolyan emelt utakat, hidakat építgetni. Még ott is, ahol folyó sincs, mármint városokon kívül.

Azt se tudtam mikor van vége a városnak, mert még szerintem vagy 50km-en át folyamatosan épületek álltak az út mentén.

Aztán kiértünk ám vidékre is. Néha egy-egy falun áthajtva, kint volt 30-as tábla, de mi sofőrünk is 90km/h-val hajtott el mellette, meg még sokan mások is.

Rendőri ellenőrző pontoknál persze belassít, mer gondolom sokat kell fizetni, nagy sorban álltak ott a kocsik, amiket kivettek.

Tehenek, kecskék, disznók és emberek egyaránt lófrálnak keresztbe-kasul a kétszer-két sávos úton, akárcsak tuk-tukkal, de még kocsikkal, motorokkal is ide-oda fordulnak ott, ahol hiányzik a két ellentétes sávot elválasztó fal. Ja és ha valaki nem tudná itt is baloldali vezetés van, min Egyesült Királyságban.

Érdekes az építkezési stílus is: sok helyen lehet látni, hogy bambusz-, vagy faállványzattal építenek házakat, nagyobbakat meg darukkal. Magas és vékony épületeket, furcsa formákban.

Rajasthan területén meg már néhány tevékkel vonatott taligát is láttunk!

A vidéki táj amennyire hasonlít Malawira, annyira nem is. Nem sok termőföldet láttunk akkor, amit azokon meg alig nőtt valami. Szemeinknek gaznak tűnt, ki tudja mi volt. Kukorica már le volt aratva, és a levágott szárak piramis gúla formákba rendezve álltak a földeken. (Ne dőljetek ám be! Persze, hogy vannak termőföldek, növényekkel.) :)

Itt kurva meleg van most nekünk, de szerintem sokkal párásabb is a levegő, hiszen akár reggel is csak alig pár km-re látni el. Poros és párás. Házakon is először azt hittem tűzből származó koromnyomok vannak, de szerintem már évek penésze csordogál ott… vagy mit tudom én.

Tök jó, hogy van klímájuk mindenhol, de utána csak még jobban megcsap a hőség odakint.

Kicsit félúton túl megálltunk kajálni egy útszéli étteremnél. Ahogy láttuk mindegyik külföldi sofőrje itt állt meg, volt pár idős fehér, négy fekete nő egy kupacban, egy másik fehér páros. Sofőrök míg mi ettünk odakint sétáltak, vagy leültek tv-t nézni. Kaja finom volt, már nem emlékszem a nevére, de szerintem tandoori csirkét ettem, naannal. Kristyna valami baromi erős szószt evett, fokhagymás naannal (az utóbbi valami isteni volt!). Kicsit kiadtuk az árat, hiszen valami 1000 rúpia fölött költöttünk, de ha már ekkora érvágásunk volt előtte aznap, akkor már nem tök mindegy?

Este 6 körül sofőrünk megállt egy helyes kis hostel előtt, mondta, hogy jó ár. Asszem 1000 rúpia volt adóval együtt, kaja nélkül (itt ezt is érdemes tudni, rákérdezni! Mert aztán lehet, hogy az ár még adók nélkül van ám!)

Szóval kellemes kis szoba ventilátorral és klímával. Saját fürdő-wc.

Lepakolás után elmentünk kis sétára, körülnézni. Kristyna vett valami helyi kaját, ami rohadt erős volt, de finom. :)

Úgye megbámul mindenki, mint Malawiban. A sok sötétbőrü ember között virítunk fehérként. Néha annyira bámulnak, mintha sosem láttak volna külföldit… Meg megütögetik kis pajtásaikat is, hogy ők is bámulhassanak… :D

Elhaladt mellettünk pár elefánt is! Nem is gondoltuk volna, hogy itt, és így találkozni fogunk ilyennel. Másnap kiderült miért.

Aznapra elég volt kalandból, én kocsiban nem nagyon tudtam aludni, szóval mindketten fáradtak voltunk, körülnéztünk még tetőteraszról, majd fürcsi, ruhák kimosása (még nem sikerült olyan jól), majd tente.

Csak, hogy mindenkit megnyugtassak, még ha első pár napban jóval a kiszámított $30 fölött (2000rúpia) is költöttünk, még így is sokkal több manink van a 4 hónapra pluszba számítva. Meg India azért drágább is, mint Nepál, nem? Majd ott spórolunk, meg ezután is.

Ez az első pár nap jó kis tanulópénz lesz az elkövetkező utunk során.

Na, még vissza van 2 óra vonatút Agráig, tehát nekiállok másik blogbejegyzésnek is.