Tudom kicsit elcsúsztam a bloggal, sokszor neki akartam állni, de míg motoroztunk valahogy nem jutott rá idő. Mióta megint tömegközlekedünk, azóta több idő van, így sikerült végre ezt is összeszedni.
Eredetileg kb két héttel az utunk megkezdése előtt kezdtem el ezt írni, de azóta sem raktam hozzá egészen Kambodzsáig. Ezt a posztot is már ott írtam (és most Thaiföldről töltöm fel netre, jó mi?). :)

November 7-én reggel végül elindultunk motoros kalandunkra.

Próbáltam netes blogokban, más utazók által írt útvonalakban megtalálni a nekünk ideálisat, s végül összeollóztam egy körülbelüli tervet az északi körútra.

Csak nem kalkuláltam bele a haladási sebességünket, meg hogy végül is milyen nagy távolságokat is akarunk letudni, milyen út viszonyok között. Szóval végül sokszor át lett buherálva a terv (kb minden este… meg aztán csak egyedül dolgoztam ezen, mert kis drágám le se szarta).

 Szóval végülis ez lett az az út, amit be is jártunk az első 4 napunkon (amiről ez a blogbejegyzés is szólni fog).

Szóval aznap reggel összepakoltuk motyónkat és nyitásra odaértünk Tigit Motorbikes irodájába.

Átvettük a kulcsokat, s az irodista csaj és srác segítettek felpakolni motorjainkra a táskákat. Talán Kristyna ment még egy-két kört épület körül, vagy az előző nap volt? Mindegy is.

Jó fejek és segítőkészek voltak.

Kioktattak, hogy mit is kell tennünk, ha rendőr megállít: elsőnek is, ne álljunk meg! Ha megállunk játsszuk el, hogy nem beszélünk angolul, de egy tuti, sose adjunk oda nekik semmilyen eredeti igazolványt, okmányt. Megálláskor azonnal szedjük ki a kulcsot mociból, és vágjuk zsebre. Mert, ha egyszer övék a kulcs, akkor sosem fogod visszakapni motort. Kedves kezdés, mi?

Oké, kicsit menjünk vissza időben: Már vagy másfél-két éve terveztem ezt a Dél-Kelet ázsiai körutat. Rengeteg blogot olvastam, vlogokat néztem, különféle oldalakat és könyveket böngésztem, míg munkanélkül voltam, akár egész nap is ezzel foglalkoztam. Sok helyen írták, hogy Vietnamot motorral érdemes körbejárni, és kb az összes backpacker-es (hátizsákos… milyen hülyén hangzik magyarul) :) oldalon azt írták, hogy motorral járták körbe, így én is erre építettem. Körül is jártam a témát, s kiderült, hogy törvény szerint külföldinek TILOS Vietnamban vezetnie bármit is, tök mindegy milyen jogsija van! Sokan azt emelik ki, hogy nemzetközi jogsi kell, de hát magyar jogsi is nemzetközi vazze! Nem?

Amit még mondtak, hogy akkor csináltass nemzetközi vezetési engedélyt (International Driving Permit), mert sok országba elvileg olyan kell! (Szomáliától elkezdve elvileg az USA-ba is!)

Na szóval, végül nemrég olvastam ezt, de most már tapasztalatból is mondhatom, hogy hiába is illegális itt vezetni, a rendőrök leszarják. Szóval nem szabadna, de senkit sem érdekel. Érdekes rendszer, mi?

Hasonló a vezetési szabályokhoz… de arról majd még később.

Mai célnak Mai Châu kis falvát néztük ki.

Elvileg csak 150km-re van Hanoitól, szóval jó kis tanuló út lesz, gondoltam.

A baj az volt, hogy drágám most először vezetett motort, s én sem vagyok túl tapasztalt. (Ohh igen, 15-16 évesen megtanultam motorozni havertól, jó párszor esve, falun. Ok, volt egy kis 50cm3-es Simson-om, amivel egyszer mentem 30-40km-t, és talán 2-3-szor vezettem még, míg öcsémnek ajándékoztam.)

Hanoi, a főváros, nem is tudom hányan lakják, de nagy. Nagyon nagy!

S ahogy azt már Ázsiában megszokhattuk, itt nincs nagyon kezdete és vége a településeknek. Ahol van út, ott vannak mellette házak… szal sokszor abszolúte nem tudhatod hol vagy.

Mire elindultunk, elvileg a nagy reggeli közlekedési roham már lecsökkent, de így is ijesztő volt azért. A jobban beépített területet magunk után hagyva, nagy 4-6 sávos utakon haladtunk (ez csak egyik oldal) kifelé városból. Nem is értem miért építenek néhol ilyen széles utakat… Sokszor kis picsa városokban is, teljesen indokolatlanul. Vagy csak azért, mert a komcsi parádék így tudnak szépen koreografálva felvonulni? Jó kérdés.

Igen, itt dübörög a kommunizmus!

Mindenhol épül minden, építik az országot a fényes jövő felé!

Én már itt kicsit stresszes lettem, s azóta is ezen pattogok minden nap: mivel páromnak ez az első motorja, így nagyon aggódva, vigyázva vezet, tehát LASSAN! Én az utóbbi években valahogy megőrülök, ha valaki lassan araszol előttem, ebben az esetben mögöttem, s mindig be kell várnom. Így mindennapi stresszünk megadatott nekünk.

Hanoiban, és a többi urbanizált, jobban beépített területen olyan 20, maximum 30km/órával vezetett!

Igaz, hogy itt Európához képest lassan vezetnek (íratlan szabály mocisoknak, hogy településeken 40km/óra, településen kívül 60 a maximum, de sokszor így is lassabban mennek mindenhol), de azért ez még mindig csiga volt!

Azóta már kicsit fejlődött. Minden nappal sikerült jobban haladnunk, ahogy mindkettőnk tapasztalata nőtt. (azért még így sem mentünk 50-60-nál többel)

Első nap már meg is kaptuk: köd.

Hanoi után síkabb vidékek voltak, majd elkezdtünk gyönyörű karszthegyek között lavírozni fel és le, míg bele nem értünk ködbe-felhőbe, ami egész estig ki is tartott. Sok helyen voltak a szerpentin kanyarokban kilátó-pihenők építve, amik így teljesen értelmetlenné váltak. Ja és nem csak köd volt ugyebár, hanem jó kis eső is. Szipi-szuper esőkabátjaink, amik elvileg 10000ml víznek képesnek kéne ellenállniuk, nem igazán működtek, simán szarrá áztunk. (majd megyek panaszt tenni Mountain Warehouseba!) :)

Este 6 körül, már sötétben értünk le végre hegyekből Mai Châu faluba, ahol kerestünk szállást. 9 órát vezettünk.

Már neten is olvastam, de motoros cégnél is mondták, hogy ne hotelekbe menjünk, hanem keressük a „vendégházakat”, amit nagy Nhà Nghì feliratokkal jeleznek mindenhol.

A baj az, hogy elvileg ez azt is jelenti a köznyelvben, hogy szerelmi hotel (love hotel), ahova csak pár órára megy az ember… vagy egy éjszakára, hölgyvendég társaságában. Elvileg onnan lehet felismerni, hogy nem éjszakánként, hanem óránkénti díjak vannak írva, meg szobákban van valami erotikus kép. (Khm… most, 12 nappal később pont egy ilyen helyen vagyunk… véletlenül ezt találtuk csak. Fel sem tűnt egy darabig. Igazából olcsóbbra is jött ki, mint álltában.) :)

Végül is minden jól ment, kaját is találtunk, s mint kiderült a fővároson (és úgy általában nagy városokon, népszerű turista helyeken kívül) szállás is, kaja is jóval olcsóbb! Majdnem feleannyiba kerül!

Mondtam már, hogy Hanoiban is már, de azóta is simán eszem evőpálcikákkal? (oké kicsit még csiszoltam rajta, s legutóbb már pörkölt mogyit is ezzel ettem!) ;)

Nov. 8: Mai Châu – Son La

Windows 10-es térkép szerint 176km a táv.

De ezt már első nap is kételybe vontuk. Telefonomon lévő Maps.ME app-ot akartam használni (ami tényleg jó kis GPS), de az nem dumál. Szóval végül a Google Maps-ot használtuk már első naptól kezdve, mert ott egy idegesítő magyar női hang szövegel (ezt nem értem, miért nem lehet angolra állítani! Mobilt már első nap magyar nyelvre állítottam, de sok programban engedi az angolt… Így szoktam meg az utóbbi 4-5 évben, mióta CICD-ben olyan sokszor használtunk térképeket, GPS-t UK-ben való navigáláshoz. Jóval később a teljes telefont átállítottam angolra, akkor már a GoggleMaps is angolul navigált, micsoda trükkök, mi?). :)

Visszatérve kilométerekhez: vagy Google sem tudja jól (ami nagyon valószínű ezzel a rengeteg útépítéssel itt, meg a frissítések gyakoriságával), vagy motorjaink km számlálója nem jó… mert a kettő valahogy mindig különbözik (s nem csak Google, de másik térképek is!).

Reggel vettünk valami kifli szerűséget, ami kiderült meg volt töltve valami édes cuccal, és hagyma (?) vagy gyömbér szeletekkel… nem volt rossz, csak meglepődtem, hogy édes.

Majd egész nap, délelőtt legalábbis folyamatosan hegyek oldalaiban tekergőző utakon mentünk fel-alá, köd mentesen. Viszont egy idő után nekiállt esni az eső, így megálltunk végül venni poncsókat, hogy ne ázzunk bőrig.

Jajj, hogy itt milyen esővédő felszerelések vannak! :)

Van olyan, hogy két embert befedő poncsó, amin két fej-lyuk van, kapucnival.

Van olyan, amit ráhúzol motor elejére is, de ott átlátszó, így lámpa fénye akár látható is lenne, márha használnák.

De van még rengeteg fajta, a kis esőkabáttól, a gatya-poncsó keverékig, sokan csak esernyőt tartanak a fejük felett, vagy valamelyik utasuk teszi ezt… És itt most csak a motorosokról beszéltem. :)

Út közben elhaladtunk 2 idősebb fehér biciklis pár mellett is.

Ja nem is tudom, említettem e már, de rengeteg idős (60+) külföldi, általában fehér látogat Vietnamba.

A kilátás sokszor fenomenális volt! Papaya, mangó, cukornád, pálmafák, banánfák nőnek mindenhol! És még ezernyi másik növény, amiről nem is tudom mik!

Egyik részen tea ültetvények sorakoztak szépen.

Ez sem volt újdonság, hiszen elsőnek Malawiban láttunk teát (ültetvények mellett laktunk fél évig ott) még 2014-ben.

Érdekes dolog, eddig nem is vettem észre, de teát is csak hegyekben termesztenek. Sosem láttam még laposabb tájakon, mindig csak olyan 500m körüli, fölötti magasságban.

Valamikor megálltunk egy városban is, ebédre.

Ja eddigre már megtanultuk, hogy itt a legnépszerűbb kajákat mindenhol lehet kapni. Táblák hirdetik fennkölten a nevüket, s már messziről ki lehet szúrni.

3 fajta főtt kaja van, amit (majd) mindenhol lehet kapni:

Phở – fó-nak, vagy fá-nak ejtik és lényegében a rízstésztást levest jelenti.

My xao – mí száó, ez a sült tészta

Com – kóm, rízs.

Ezt variálják még úgy, hogy odateszik mögé, hogy milyen állat húsával akarod.

Bó – ez vagy csak tehén vagy a vizibölény húsa (itt mindenhol ilyenek vannak)

Gá – tyúk

Lón – disznó.

És szerintem a thit az a kutya (azóta rájöttünk hogy más a neve, ez mást jelent) és máo vagy méó az a macska hús (igen, ilyet is esznek itt. Legalábbis néhol kint van kajálda táblája, névvel, s állat képpel is, hogy milyen húsból készítenek ott kajákat. Így jött a név. No meg már első nap is, Hanoi-t elhagyva, láthattunk már sült kutyákat farkukról lógva a kis utcai sütöde előtt. Úgy le vannak pörkölve, mint a disznó, levágása után… Hogy sült-e vagy még nem, nem tudom. Ja kecskét is így szokták, levágott, lepörkölt fej ott vigyorog rád a pultról, míg mellette a húson bált rendeznek a legyek.).

Ezen a napon történt, hogy egyik dombon haladtam fel, amikor másik oldalt felfigyeltem két motoron lévő 4 srácra, akik közül hátsó motoron ülő egy bottal és a rajta lévő gumihurokkal egy kobrát tartott lefogva az úttesten! Mondhatom, eléggé meglepődtem!

De ez még semmi!

Egy másik kis útszéli kajáldában megálltunk venni nekem energia italt, s mire lettem figyelmes?

A pult mögötti polcokon nagy befőttes üvegekben kobrák és más kígyók lebegtek, szépen feltekerve, csuklyájuk kinyílva! S szalamandrák vagy nagy gekkók a szemükön keresztüli lyukakon, egy bottal örök körtáncba fűzve! Ezek az emberek nem normálisak!

Kicsit hátborzongató volt… Mondtam is: „ezekkel jobb nem játszani, hát nézd meg mi lett szegény kobrákkal is! Ha ezt tudták tenni ezekkel a hüllőkkel, mit tudnának tenni veled?”

De azért leültünk inni oda. Ott kínáltak meg rizspálinkával is először, mivel folytattuk még az utat nem ittam (nálam még mindig él az, hogy nem iszom alkoholt, ha vezetek).

Késő délután oda is értünk Son La városába, szállást csak város másik felén néztünk. Végül találtunk egyet, viszont szobaajtót nem lehetett zárni… Kis táskákat felkaptuk (azokban volt minden fontos dolog: laptop, pénz, útlevél) és azokkal mentünk le kajálni.

Előzőleg láttam utcákon, az út fölött átívelő micsodákat, de nem tudtam milyen virágot is ábrázol. A sötétben felkapcsolták, s kiderült szép led lámpákból álló boltívek azok, oldalt szép motívumokkal, középen piros karikában sarló-kalapáccsal.

Itt láttuk az utcán azt is, hogyan sütik kacsákat nyárson, kis motor pörgeti a nyársakat a parázs fölött. Majd lehúzzák és apró darabokra vágják, az EGÉSZ kacsát! Csőröstől, koponyástól, lábfejestől… mindent becsúsztatnak egy zacsiba, s már mehet is elvitelre! (nem mi vettünk, csak végignéztük)

Nov. 9: Son La – Than Uyen

Az aznapi út gyönyörű volt! Hegyek-völgyek között, fölött, rajta kanyargott az út egész nap! Sokszor láttunk a völgyben hosszan kanyargó tavakat, amikről később kiderült, hogy valószínűleg inkább rohadt széles folyók! Teraszos rizsföldek keretezték a dombok-hegyek oldalait, de még a völgyekbe is szépen lejtő teraszokat építettek, ahol termeszthették. A nagy részét már learatták, vagy sokszor már üresen is álltak.

Itt figyeltünk fel arra is, hogy sok helyen, hogy ültették vagy magától nőtt (de szerintem előbbi) kaktuszok vannak a kerítések mellett! Fura volt.

A mai nap először a felhők egy vonalban elvágott terítéke alatt haladtunk jó darabon, de persze így is esett. Pár helyen régebbi földcsuszamlások tették sárossá az utat, igaz legtöbbször le lettek már takarítva az úttestről, de párszor csak egy sávot mentesítettel a föld és kőtörmeléktől, s motorral a kavicsokon-sáron kellett lavírozni.

Sokszor olyan utakon mentünk, ahol gyalog is kemény lett volna! Sok hegyi utacskát csak most építettek éppen, vagy még csak tervben volt lecserélni a földutat arra, vagy éppen újították az aszfaltot, minden esetre aznap rengetegszer kellett keresztül szenvedni magunkat olyan kőmorzsalékos, saras, göröngyös utakon, hogy horror! A vicc az volt, hogy amikor egyik dombtetőn átértünk másik megyébe, egyből szép aszfaltút fogadott minket… ilyen ez, tudjátok, egyik megyében így épül az út a másikban meg úgy! Erre van keret, ez a terv, vagy. :D

És itt történt, hogy a GoogleMaps felmondta a szolgálatot, és teljesen eltévedtünk. :)

Akkor nem vigyorogtunk, hanem üvöltöztünk egymással egy idő után.

Gyönyörű tavak mentén, felhők és hihetetlen karszthegyek között lavíroztunk, amikor megtörtént.

Teljesen máshol voltunk, mint kellett volna lennünk… a város sehol sem volt.

Egy kis faluban mindketten elestünk motorral is, én kétszer is aznap.

Végül visszafordultunk, s kb fél órát motoroztunk másik irányba, mire találtunk egy hidat, amit valószínűleg a GPS-t követve kihagytunk!

Utána már jobb volt… csak megint esett…

Egy nagy tavat kerülgetve, végül egy olyan hatalmas duzzasztógát mellett mentünk el, amit még életemben nem láttam!

De amúgy is kemények ezek a vietnámiak, olyan hegyoldalakat marnak ki, és építenek fel lépcsőzetesre, vagy le is betonozzák aztán, hogy ejha! Gondolom, hogy megelőzzék a földcsuszamlásokat.

Utána kisebb falvakon átvágva, a hihetetlen hegyek és rizsföldek között végül nem is tudom milyen kisvárosban, de megálltunk aludni.

November 10: Than Uyen – Sapa

Aznap is esett… mi valahogy nagyon jól kifogtuk ezt: majd minden nap esett!

Ezen a napon sok-sok teaültetvény is gazdagította a hegyi tájat a rizs mellett, és két fura növény ültetvények mellett. Később rájöttem, hogy az egyik az kávé volt.

Nap közben keresztül mentünk asszem még legalább kettő másik Than Uyen is! Ezért volt a nagy keveredés, hiszen itt sokszor ugyanaz a neve a településeknek, csak tp, vagy tt, vagy valami más jön a neve elé…

A hegyeket kerülgettük délelőtt, sebes vízű hegyi patakok és lagymatagabb folyók fölött átívelő kis hidacskákon. Sokszor láttunk gyönyörű nagy vízeséseket is, meg sok patakon voltak kisebb zubogók is.

Ja még nem említettem, Vietnamban ugyebár rengeteg kisebb-nagyobb népcsoport él, akik próbálják megtartani hagyományaikat, meg ilyenek. Sapának és környékének ez az egyik ilyen híressége! A Hmong nők ruhái még oké, de a hajviselet nekem vicces volt: a fejük tetején valami bong szerűségű kontyot emelnek, s sokszor színes ruhával is körbetekerik. A vicces az, hogy ez a hagyományos vietnámi szalmakalappal még elmegy, de amikor baseball sapkát, vagy bukósísakot is felhúznak erre… és az ennek a búbnak a tetején egyensúlyozik… SŐT! Láttam olyan bukósisakot, aminek a tetejét kivágták és ugyanolyan műanyagból külön kis gömböt raktak oda, hogy alá férjen a hajbogyó… Na ez lehet ám életmentő, mi? De sima bukót is ahogy a fejükbe nyomják, az meg csak mozog ott, mint valami harang, mert nem kötik ám be, nem is lehetne, hiszen kb tíz centivel magasabban van, mint ahogy rendeltetésszerűen használni kéne…

Az út egy idő után nem csak a hegyek mellett-között kanyargott, hanem elkezdett fel is mászni rájuk, mégiscsak Sapa az 1500méteren van! Asszem az aznapi legmagasabbat a szuper karórám 1850m-nek mutatta.

Persze felfelé egyből bejutottunk felhőkbe, szal a gyönyörű kilátás el is lett vágva!

Azért sok szép vízesés mellett mentünk el, és néha fel is szakadozott felhőzet, ilyenkor azért lélegzetelállító látványok fogadtak minket! ;)

Sapához közeledve, megálltunk a Szerelem vízesés és Arany patak-ér parkjánál is. Itt igen hülyék voltunk, megvettük belépőt és mindketten lementünk… már csak azért is mondom hülyének magunkat, mert kb 1km-re volt a vízesés és patak, s kb feléig leértünk már lépcsőknek, amikor elkezdtünk aggódni amiatt, hogy a parkolóban, a motorokon hagytuk minden cuccunkat, a zsákokban, s mi van ha valaki ellopja. Hiszen kb 20 perc visszamászni, addig meg bárki kioldja a gumipókot, felnyitja a tatyik cipzárját és kiveszi laptopot, útleveleket, dugi pénzt… stb.

Szóval kb végigrohantam az egészet, hogy visszaérjek időben, közben jól el is estem a csúszós köveken, azt hittem eltörve a térdemet, de végül semmit sem loptak el! :)

A vízesés szép volt, a patak meg… sárgás talajú szép tiszta… A dzsungelen lefelé haladva a köd is eltünedezett.

Persze visszaérve motorokhoz és folytatva utunkat, megint csak ködben mentünk. S városba is így értünk, egyik domboldalon találtunk olyan szállást, hogy még azóta se! Gondoltuk nem a központban, keresünk, mert ott tuti drága lesz, lévén híres turista hely. Felmentünk az egyik domboldalon és egy nagy, de totálisan üresnek tűnő hotelben, a Darling-ban szálltunk meg, már csak a neve miatt is! :) (darling = kedves, drága angolul)

A szoba beillett volna egy egy szobás lakásnak is, kis erkéllyel, kandallóval (igaz nem volt fa begyújtani)! Szép volt és olcsó is!

Utána lementünk kicsit városközpontba körülnézni, meg egy helyi kis étteremben kajáltunk, meg befotóztuk étlapot, hogy mosmár írjunk egy kajarendelős listát is! :)

És akkor, ha nem is értik mit mondunk, oda mutatunk és megegyezhetünk árban is, mert azt is írtunk. Jó kis rendszert alkottunk.

A városnak van egy híres régi kő temploma, amit még a franciák emeltek, igaz nem lehetett bemenni. Tele van építkezésekkel és boltokkal, illetve kisebbségi utcai árusokkal, akik a falvakból jönnek fel árulni házi készítésű portékáikat!

Rengeteg féle étterem és masszázsszalon is van lépten-nyomon.

Ami szerintem jó rendszer itt Dél-Kelet Ázsiában, hogy majd minden étterem kirak az utcára, egy állványra étlapot, általában képekkel, ha nem is, akkor is legalább angolul is ott vannak a nevek, nem csak vietnámiul (vagy éppen melyik ország), s így végig böngészheted, mielőtt eldöntöd beülsz-e. Sokkal jobb így választani, hiszen láthatod árakat! ;)

Ja itt volt sok pékség is, gyorsan vettem valami csokis cuccot, de nem volt valami jó… :(

Kristyna kipróbálta a tojásos kávét, amit nagyon meg is kedvelt! Amúgy szerintünk csak annyi a cucc, hogy felverik a fehérjét cukorral és belekeverik valahogy a kávéba… Másnap én kakaóval rendeltem és az is finom volt!